2015. július 17., péntek

Bulira fel! 2. rész

Amint beléptünk a házba,engem egyszerűen magával ragadott a zene,és már mentem volna táncolni,amikor hirtelen elfogott egy nagyon is kellemetlen érzés. Valaki figyelt. Valaki,aki nagyon gonosz,és akinek nagyon sötétek a szándékai. De nem sokáig volt időm ezzel foglalkozni,mert a kezembe nyomtak valami piát,amit én egyben lehúztam,aztán még kettőt kaptam,de bár ne tettem volna. Az alkohol ugyanis az átlagos hatáson felül kikapcsolja az ,,angyal-radaromat'' és ez azt jelentette,hogy ha veszély van,nem tudok majd időben elmenekülni. De ez persze akkor már nem érdekelt,csak az,hogy megtaláljam a megfelelő táncpartnert,és végre bulizzak egy jót.
-Ariel jól vagy?-kérdezte egyik barátnőm,Kim.
-Persze,hooogy jóól vagyook!
-Oké,csak mert elég részegnek tűnsz,de ha jól vagy,akkor mi elmegyünk,megkeressük a fiúinkat.
-Csaak nyuuugottaan!
-Rendeben,de ha baj van,dobj egy üzit!
-Igenniss,anyuucii!
És már el is tűntek.Ekkor én mint egy idióta,elkezdtem rázni magam,amitől persze a ruhám alja vészesen fel,a dekoltázs része pedig vészesen lecsúszott,de ez nem nagyon érdekelt.Fogalmam sincs,hogy hány fiúval táncoltam,de nem igazán volt fontos. Emiatt persze hirtelen a többi fiú figyelme is rám terelődött,és cselekedtek is,nem csak bámultak. Én persze semmit sem tudtam tenni ellenük,mert még a nevem se nagyon tudtam,de amikor az egyik bunkó pont benyúlt volna a szoknyám alá,valaki arrébb lökte,engem pedig átkarolva kitámogatott a hátsó kert egyik kis zugába.
-Jól vagy,Ariel?-kérdezte.
-Nem tudom,én....talán...én....nem....-és puff,már kergettem is a rókát.
-Semmi baj,engedd csak ki,jobban leszel utána.Tessék,igyál vizet.
-Köszönöm. De ki is vagy?-mert persze a sötétben még én se látok.
-Leandro vagyok.És szívesen segítek a bajba jutott hölgyeken.
-Köszi,de nem igazán érzem magam hölgynek az imént történtek tükrében.
-Ugyan már,ez bárkivel előfordulhat.
-És ezek után sem undorodsz tőlem?
-Viccelsz velem? Én már hetek óta figyeltelek,és ahogy táncolsz,meg mosolyogsz,azzal egyszerűen elvarázsolsz. Tudom hogy kicsit furcsa az időzítés,de lenne kedved valamelyik este velem vacsorázni,nálunk?
-Iiigen,persze-ezt alig tudtam kinyögni,mert még mindig kicsit szédültem-mostmár haza kéne mennem,mert apukám irtó ideges lesz,ha nem érek haza fél kettőre.
-Hazakísérhetlek,ha szeretnéd.-mivel féltem,hogy megint hánynék,csak egy aprót bólintottam.
Ami azt illeti,nagyon élveztem Leandro társaságát.Sokat beszélgettünk,meg nevettünk,és még egy kézcsókot is kaptam tőle,amikor elköszöntünk egymástól a kapuban.
-Gratulálok kisasszony,pontosan fél kettő van.
-Apu,ne most. Van valami gyógymódod a rosszullétre?
-Sajnálom kicsim,de nekünk,angyaloknak semmi sem segít. Ki kell pihenned magad. Jóéjt,prücsök!
-Neked is jóéjt,apuci!
És ezzel felmentem a fürdőszobámba,letussoltam,fogat mostam,pizsamát húztam,majd bementem a szobámba. De ami ott fogadott,attól rögtön elfelejtettem a rosszullétemet...

2015. június 21., vasárnap

Bulira fel! 1. rész

Mióta ideköltöztem apuhoz,a suli meg a tánc mellett nem igazán volt időm elmenni szórakozni. De ez most változik,ugyanis amolyan vége sulinak-nyár van című buliba vagyok hivatalos(mielőtt elkezdődne a nyári hajtás a tánc-táborban). Viszont nagyon furcsa előérzetem van. Igazából mióta rájöttem,hogy beleszerettem Leandro-ba,azóta érzem ezt.. Mintha valami nem stimmelne,és nem lenne szabad így éreznem. De mindegy is,biztos csak izgatott vagyok. Igazából ma estére tervezem azt,hogy leitatom(mert ugye a része ember őszinte),és megpróbálom kiszedni belőle,hogy ő is érez-e valamit irántam. Lissa szerint(új legjobb barátnőm) ezt nem így kéne intézni,de persze én nem hallgatok senkire,mert ha egyszer valamit a fejembe veszek,azt véghez is viszem.             
-Apu,ma este későn jövök!
-Miért,hová mész?
-Buli lesz,a táncosokkal köszöntjük a nyarat,meg persze a tábor előtt még lazítunk egyet.
-És mit is jelent a későn,pontosan?
-Olyan három fele?-itt eléggé mérgesen nézett-vagy kettő?
-Legyen fél kettő,de ha csak egy percet is késel,egy hónapra lekötlek! é semmi alku.-csak tisztázás végett a lekötés azt jelenti,hogy megköti a szárnyam és a varázserőm.
-Rendben apu!
És ezzel a tudattal már vidáman készülődtem az estére. A múlt héten pont erre az alkalomra vettem egy klassz kis fekete-kék miniruhát,mély dekoltázzsal,meg persze hozzá illő cipőt,ékszereket,és apa miatt egy bolerót(amit persze úgyis leveszek). Belenéztem a tükörbe,és elégedetten állapítottam meg,mesésen festek,mint mindig. Ekkor csöngettek,mert megjött a taxi,köszöntem apának,aki persze egy pillanatig csúnyán nézett a szoknám hossza miatt,de azért adott egy puszit,én pedig kiléptem az éjszakába,hogy belevessem magam egy mindent elsöprő party-ba,de amit a taxiban láttam,attól a lélegzetem is elállt.
Ugyanis Leandro ült benne,és amikor meglátott,kiszállt,hogy kinyissa nekem az ajtót.
-Te meg mit keresel itt?
-Én is a buliba megyek,mint tudod.
-De mit keresel az ÉN taximban?
-Lissa mondta,hogy taxival jössz,én meg nem lakom messze,és pont útba esett az otthonom a taxisnak,így telefonáltam,és én is beszálltam. Szabad?-ezzel kinyitotta az ajtót,én meg tök hülyén érezve magam,beültem az autóba.
-Csodásan festesz,Ariel.-ezzel átkarolta a vállam,és magához húzott. Ekkor ránéztem,és ő is rám,és tudtam,meg fog csókolni,ám ekkor megérkeztünk,és Lissa meg Tabitha rohantak az autóhoz,engem elrángatva. Még volt időm visszanézni,és láttam,amint Leandro, miután kifizette a taxist,mélyen a szemembe nézett,és ekkor éreztem,valami nagyon nincs rendben...

2015. június 10., szerda

Hírek:

Kedves olvasóim!
Két fontos közlendőm van.

1: Hétfő délután jön az új rész,és attól kezdve hetente talán több rész is lesz.(mert aznap délelőtt érettségizek)

2: Észre vettem,hogy nagyon elfogytatok,úgyhogy toborzás indul! Próbáljátok minél több embernek ajánlni,és ők is adják tovább,és így tovább.

Ha bármi kérdés van,ehhez a bejegyzéshez komiba tegyétek fel.

2015. április 26., vasárnap

Fontos!

Drága olvasóim! Sajnos most egy darabig nem lesz új rész,mert érettségizek,és arra kell készülnöm,de kárpótlásul minden szombaton posztolni fogok egy fantasy-novellát egyik kedvenc könyvemből. Remélem,nem pártoltok el! Köszi a megértést!

Álmok

Mindenkinek más álmai vannak. Nekem például visszatérő álmom,hogy kint állok a színpadon,én vagyok a Hattyúkirálynő,de amint felcsendül a zene,hirtelen elfelejtem a lépéseket,csak állok ott tök hülyén,és mindenki rajtam nevet. Azonban az utóbbi időben egyre többször álmodom ezt,viszont máshogy. Ugyanis amikor leégek,hirtelen belép a hercegem,és minden lépés az eszembe jut. Furcsa,de nem látom az arcát. Illetve mielőtt látnám,felébredek,ami lássuk be,elég idegesítő. Apa szerint nincs semmi jelentősége,és nem is történhet meg,hiszen ha én leszek a Hattyúkirálynő(szerinte),akkor nem fogok leégni. Persze ehhez előbb be kéne kerülni a Királyi Balett-ba. De egyelőre marad a balett-akadémia,ahol történetesen most kezdek(az állami egyszerűen nem tetszett).
-Egy kis figyelmet kérek!-kezdte Miss Dunne-Ő az új diák, Ariel Godric,Amerikából.
-Sziasztok!-na jó,akkor most keressünk barátokat.
-Szia,én Tabitha vagyok. Mióta táncolsz?
-Szia! Hát,régóta.
-Értem. Remélem nem veszed zokon,de furán nézel ki.
-Ezt meg hogy érted?
-Valahogy túl tökéletes vagy.
-Sokat edzem,és odafigyelek,mit egyek.
-Oké.
-Hölgyeim,a korláthoz!-ezzel elkezdődött az óra.
Itt sokkal több ideig melegítettünk be,mint a kis társulatnál,és a mozdulatainkat is szinte kielemezték. Persze itt egy nap rengeteg különböző próbánk volt. Köztük volt a páros tánc is. Ide már dobogó szívvel mentem be,mert még sose táncoltam párral. Azonban erre még én sem számítottam,ugyanis Leandro sétált felém.
-Szia,új lány.
-Új lány? Dehát te is ott táncoltál,ahol én.
-Tévedés. Én csak beépültem,hogy keressek tehetséges táncos-jelölteket az akadémia számára.Te annak bizonyultál,így felvettek.
-Rendben. És ki lesz a párom? csak ne te csak ne te csak ne te!
-Hát ennek örülni fogsz,mert én.
-Szupi!
-Hölgyeim és uraim,alap pozíció!
Kibírod Ariel,biztos megengedik,hogy párt válts holnaptól. Viszont erre nem számítottam. Leandro-val nagyon jó volt a közös tánc. Jól működtünk együtt,és teljesen megbíztam benne,mert tudtam,nem fog soha leejteni. 
A következő hetekben sokat próbáltunk,és sokat gyakoroltunk együtt. És azt hiszem,beleszerettem,de nem merem elmondani neki,mert félek,ő máshogy érez. Inkább kivárom,hogy ő lépjen.

És ekkor már tudta,nem kell sokat várnia,hogy beteljesítse a végzetét...

2015. április 18., szombat

Új város,új élet

London egyszerűen szuper hely. Az új suliba nem volt nehéz beilleszkedni,mindenki kedvesen fogadott.Csakhogy itt nincs pompom csapat,így más mozgás után kellett néznem,és beiratkoztam a londoni balett társulathoz órákra. Nagyon élvezem,sok barátot szereztem itt is,de egy gond mégis van Londonnal: nincsenek jó pasik,vagy aki egy kicsit is jól néz ki,már foglalt.Persze próbáltam másoktól lenyúlni a pasijukat,de ez itt nem működik. Apu szerint London azért különös hely,mert annyira régi város,hogy itt máshogy működik a varázslat. Ne már!
-És semmilyen varázslat sem működik itt?
-Kicsim,ami itt működik,arról mi nem beszélünk.Jó? És vésd az eszedbe,sötétedés után nem mész az északi városrészbe. Rendben?
-De miért nem? Hiszen meg tudom védeni magam.
-Hidd el,ettől még én se tudlak megvédeni.
-De hát mi ez? 
-Nem mi,hanem ki.De ez most nem számít.Megígéred,hogy nem mész oda?
-Igen főnök,értettem.
-Ne pimaszkodj,inkább siess,mert elkésel a táncról.
-Ó,tényleg. Rendben. Szia,majd jövök! Szeretlek apu!
-Én is téged,kicsim. Vigyázz magadra!
És már rohantam is a buszhoz. Odaérve gyorsan átöltöztem a szokásos dressz-lábszármelegítő-spicccipő szettbe,és már kezdődött is az óra. Azonban hirtelen valami furcsa érzés tört rám. Hirtelen bekapcsolt a belső vészjelzőm,jelezve,hogy azonnal húzzak el,különben nagy baj lesz. De már késő volt,mert ekkor belépett a terembe a madame,és kezdődött is az óra. Szokás szerint külön teremben a lányok és a fiúk bemelegítettek. Ez persze már könnyen ment,a balett mozdulatok a korlátnál,majd a tánctéren. Ezután bejöttek a fiúk,és indult a móka,azaz a közös tánc. Stephen lebetegedett,így azt hittem,nem lesz párom,de ekkor valaki megérintette a vállam.
-Szia,én Leandro vagyok. Te pedig?
-Ariel-nyögtem ki,mert egyszerűen elállt a szavam.
-Az szuper,mert én vagyok az új párod.
 Annyira jóképű,hogy az már fáj. Magas,sápadt,fekete,mély szeme van és ugyanilyen fekete haja,vagy egy fejjel magasabb nálam,és látszik rajta hogy erős,de nem amolyan macsó-műmájer. Igazi férfi.
-Hahó! Hol van?
-Mi? Ne haragudj,nem figyeltem.Kicsit kifáradtam ma a suliban.
-Mondom hol van a Pimlico Academy?
-Persze,oda járok. Miért?
-Ezt a véletlent! Holnaptól én is odajárok.
-Igen? Ez klassz.-és kezdődött az óra,de nem nagyon tudtam odafigyelni.Amint hozzámért,valami nagyon furcsát éreztem...

2015. április 11., szombat

Hihetetlen felismerés

Egyszerűen tudtam,hogy nem hazudik. Hirtelen minden értelmet nyert,a rémálmok,a hihetetlen erő érzete. Hisz mindvégig tiszta angyal voltam,nem nefilim,ahogy anya mindig is mondta.
-De miért?
-Miért nem kerestelek eddig? Vagy anyád miért hazudott neked?
-Nem. Miért tetted azt,amit Lilith-tel?
-Az most nem számít. A lényeg,hogy megtaláltalak,és mos tmár minden rendben lesz kicsim.
-Nem,semmi sem lesz rendben. Most derült ki,hogy az egész eddigi életem hazugság.
-Nem minden része.
-Ezt meg hogy érted?
-Az öcséd tényleg a rokonod.
-Mi? A rokonom?
-Igen. A Lilith-tel közös gyermekem 42. leszármazottja.
-Én ezt már nem bírom.
És sírásban kitörve,magam sem tudom miért,hozzábújtam. Mintha hazaértem volna. Hirtelen minden eszembe jutott. A Menny,apa bukása, az Ő arca az emlékeim kitépése előtt,egyszerűen minden.
-Apu? Tényleg te vagy az?
-Igen kislányom. Hát emlékszel?
-Igen,mindenre. De miért nem?-hirtelen eszembe jutott a levél.
-Az öcséd megtalálta a levelem,és miután elolvasta, bosszúból megölte a barátodat.
-De miért?
-Mivel félig vámpír,csak magának akart téged,hisz nem maradt semmije ,,anyátok'' halála után.A vámpíroknak fontosak a szeretteik.
-Nekem ez most kicsit sok egyszerre,és még tanulnom is kell.
-Ó te kis butus. Nem mész vissza az iskolába. Most már velem fogsz lakni.
-Ott lent?
-Ugyan,ne butáskodj! Én Londonban élek.
-De nem Lent kéne élned?
-Ez csak egy tévhit.De most inkább gyere,pakold össze a legfontosabb holmikat,és menjünk. Ruhákat ne hozz,mindent megveszünk neked Londonban.
És én hirtelen a nyakába ugrottam,és csak öleltem,mert úgy gondoltam,biztonságban vagyok...


És ekkor egy árny megmozdult a sötétben,mert tudta,már nem tart soká,és terve beteljesül a lánnyal...